2006 nyara. 28 fok a tatabányai konténerirodában, nulla szakmai tapasztalat a zsebemben, és egy 6 hetes határidő, ami az életem első fizetős szoftverfejlesztői állását jelentette. Végtelenül büszke és motivált voltam, de fogalmam sem volt, mekkora mélyvíz vár rám.

A pofon: Webes álmok helyett VBA makrók

Akkoriban a HTML-PHP-MySQL „szentháromságában” éltem, így magabiztosan ezzel vágtam volna bele a projektbe: egy dinamikus termékbemutató rendszert kellett építenem a cég 42 alkatrészéhez. Az IT adminisztrátor azonban gyorsan lehűtött: biztonsági okokból nem futhatott webszerver a hálózaton. Hát persze, hogy is gondolhattam ezt… 🤬

A modern tech-stack helyett maradt a rideg valóság: MS Access és Visual Basic makrók. Akkor tanultam meg az első és legfontosabb leckét: a szoftverfejlesztő nem mindig válogathat az eszközökben, hanem megoldja a problémát azzal, ami van.

A küzdelem: Amikor a technika nem enged

Az első hetek lázas tanulással és küzdelemmel teltek. Tisztán emlékszem arra a két napra, amikor görcsbe rándult gyomorral, izzadó tenyérrel ültem a gép előtt, mert egyszerűen nem tudtam rájönni, miért nem látja a Power Point az adatbázist. Akkor még nem ismertem olyan fogalmakat, mint a PoC vagy a SPIKE – csak mentem előre a sötétben, reménykedve, hogy a végén összeáll a kép.

Az utolsó héten már mindenes voltam: magam fotóztam le az összes alkatrészt, retusáltam a képeket, hogy ragyogjanak a prezentációban, és a gyártósoron dolgozóktól magam gyűjtöttem be a technikai adatokat.

A felismerés: Sebességkülönbségek

A 30 körüli mechanikai designer mérnök, aki a mentorom volt, a végén elismeréssel nézett a monitorra. Csak annyit mondott:

„Ez alatt a 6 hét alatt többet dolgoztál, mint sokan mások, mióta a cégnél vannak.”

Én pedig csak pislogtam. Addig azt hittem, lassú voltam, és szégyelltem, hogy nem végeztem hamarabb. Az egyetemen senki nem készített fel arra, hogy a munkahelyi valóságban az emberek nem egyforma sebességgel és ambícióval dolgoznak.

Konklúzió: Ne várj a sült galambra!

Amikor ott ültem a kantinban az ebédem felett, vagy amikor egy tapasztalt gyártósori mérnöknek én magyaráztam el a 8 soros SQL scriptet, hogy tudja módosítani az query-t, amivel a kijelzés pontosabb lett, valami átkattant bennem.

Rájöttem, mennyi lehetőséget szalasztottam el az egyetemi éveim alatt, mert vártam, hogy az iskola majd tálcán kínálja a karriert. De a szakma nem így működik. Menni kell az eredmények után, kopogtatni az ajtókon, és ha kell, a 28 fokos konténerben is meg kell tudni írni azt a kódot. Mert a tapasztalatot nem adják, azt meg kell szerezni.