2007 ősze. Végzős villamosmérnök hallgató voltam Veszprémben, és őszintén szólva fogalmam sem volt, mi vár rám. A zsebemben ott lapult vagy 15 elutasított önéletrajz emléke. Tapasztalat: nulla. Önbizalom: éppen csak alakulóban. Aztán megcsörrent a telefon, a Balluff Elektronika Kft. vár egy meghallgatásra.

A sorsdöntő interjú

Pontos érkezés, vasalt ing – ahogy azt egy rendes mérnökjelölttől elvárják. A tárgyalóban magyar és német vezetők figyelő tekintete fogadott. A tét nem volt kicsi: egy igazi (!) szoftverfejlesztési feladat. De volt két fontos feltételük:

1. Ne legyen még szakdolgozati témám (mert ez lett volna az).
2. Tudjak angolul tárgyalni és dolgozni.

Belül ujjongtam. Mindig is szoftverfejlesztő akartam lenni, témám még sehol, az angol pedig ment, mint a karikacsapás. „Majd értesítjük” – hangzott el a klasszikus mondat.

A béralku, amitől elég fucsán éreztem magamat

Egy-két hét múlva, miközben anyukám autójában várakoztam, újra megcsörrent a mobilom. A HR-es hölgy hangja ma is a fülemben cseng: – Gratulálunk, felvettük. A fizetés pedig a kért nettó 90.000 Ft helyett… 100.000 Ft lenne. Megfelelő lenne ez Önnek?

Körülnéztem, hátra is fordultam. Ez most valami kandi kamera? Beugratás? Tényleg többet adnak, mint amit kértem? „Még szép, hogy elfogadom!” – válaszoltam, és szeptember 12-én fejest ugrottam a felnőtt létbe.

Veszprém vs. BME: A „fekete bárány” esete

A kezdés felért egy kultúrsokkal. Olyan munkaállomásokat, műszer- és alkatrész-arzenált láttam, amikről az egyetemen csak álmodtunk. Minden szépen, katonás rendben, feliratozva sorakozott a kijelölt helyén. De volt, ami miatt gombóc volt a torkomban: ugyanis én voltam az első hivatalos szoftverfejlesztő mérnök a magyarországi központban. WTF?!

Körülöttem mindenki kőkemény hardverefejlesztő mérnök volt (by position), ráadásul a „rangos” BME-ről érkeztek. Én meg ott álltam a veszprémi diplomámmal (na jó, még csak úton affelé), és azt kérdezgettem magamtól: Elég leszek én ide?

Amikor a Google sem segít

A feladat, amit a németektől kaptam, sokkal keményebb diónak bizonyult, mint hittem. Akkoriban még nem volt Stack Overflow minden válaszra. Olyan Microsoft-technológiával kellett dolgoznom, amihez a tudást nem lehetett csak úgy „lekapni” az internetről. Drága szakkönyvek, külsős konzulensek és éjszakába nyúló kutakodások kellettek.

Bár a szoftver végül inkább volt egy „csenevész” prototípus, mint egy kész termék, a németek elégedettek voltak. Örültek a kutatásom eredményeinek, kértek egy összefolgaló dokumentációt és ennyi. Akkor tanultam meg: a befektetett munka és a módszeres kutatás néha többet ér, mint a tökéletes megoldás. Ez is vezet valahová, sőt az első fontos lépés: menjünk tovább vagy inkább hagyjuk.

A 12 év versenysport megtanított a kitartásra, és itt szükségem is volt rá. Mert ami ezután jött, az volt csak az igazi mélyvíz…